Fagyos, avagy hideg nyalat? - A fagylalt eredete és története

Napjaink egyik kedvenc nyári desszertje mi is lehetne más, mint a fagylalt? A forró napsütés mellett mindig jól eshet egy gombóc hideg fagyi, és nem is nehéz hozzájutni, hisz szinte minden cukrászda árusítja. Viszont ez nem mindig volt így, ugyanis ennek a hideg édességnek igen hosszadalmas története van.


A kezdetekhez vissza kell tekintenünk egészen az ókori Kínába, nagyjából 5000 évvel ezelőttre. Ekkor a fagyinak számító újdonságok mindössze gyümölcslevek voltak, melyeket mézzel édesítettek és jéggel vagy hóval hűtöttek. Főként jégkása szerű desszertre lehet itt gondolni, melyet az ókori császárok előszeretettel fogyasztottak.


A későbbiekben az ókori Egyiptomba utazhatunk, ahol először oldották meg a hűtés problémáját, ami olyannyira megtetszett a perzsáknak is, hogy rögvest átvették a találmányt és a tudást átvitték a Földközi-tengeren, egészen az ókori Rómába. Innen könnyen terjedt az akkor technológia, így gyorsan eljutott a görögökhöz is, ahol Hippokratész orvosságként ajánlotta a hideg édességet. Azt is érdemes megemlíteni, hogy Nagy Sándor a felfrissülés mellett a nagy csaták előtt fogyasztotta a kezdetleges fagylaltot, sőt, katonáinak élénkítés céljából adta, főként azért, mert a gyümölcskeveréket borral keverte. A történelem nagy emberei közül Néró császár lehet még érdekes, aki többszáz kilométerről is képes volt jeget rendelni, ahhoz, hogy a saját különleges édességét hozza létre; a gyümölcskeveréket mézzel, ibolyával, rózsavízzel és fahéjjal ízesítette.


A Római Birodalom bukása után a gasztronómiai újítások is mind odavesztek, azonban a 13. században Marco Polo nagy rajongásának köszönhetően a fagylalt létezése eljutott Távol-Keletről Európába. Ennek az időnek a hozománya az is, hogy az édesség hűtését a jég helyett a hűtött fagylaltkészítő edénnyel oldották meg, ami nagy fejlődésnek bizonyult. Ilyen formában jutott el végül a fagylalt a reneszánsz idején Mátyás király udvarába Beatrix királynő által, aki a szicíliai cukrászoktól rendelte el annak idején a fagylalt behozatalát.

De mikor is jutott el a fagylalt a mai formájába? Ennek alapjai az olasz Francesco Procopionak köszönhető, aki a limonádé tanulmányozásáról áttért a fagylaltra, és ő készítette el a világ első sorbet fagyiját, ekkor még csak citrom ízesítéssel. Ezt az édességet a Cafe Procopioban lehetett élvezni, amely még ma is áll és működik Párizsban. A legendák szerint ezt a helyet és a különleges citromos fagylaltot olyan nagy nevek is látogatták, mint Voltaire, Diderot, Rousseau vagy akár Napóleon.


További különleges történetnek számít a fagylalt történelmében, miszerint Lajos király udvarában a fagyi receptje hétpecsétes titoknak számított és szigorúan el volt zárva. Ezt az elrejtett receptet azonban a király kertésze ellopta és közszemlére tette. Ezek után már Lajos király udvarában is minden lakos könnyedén hozzájuthatott a fagylalthoz.

Magyarországon a fagylalt a török hódoltság korában lett népszerű, mivel török mozgóárusok kínálták az úgynevezett mézízű sörbetet. Az ipari forradalom hatására később hatalmas fejlődéseken esett keresztül a hűtési technika és konyhatechnológia, aminek hatására szélesebb körben terjedhetett el a hideg édesség.


Az első fagylalt receptek 1753-ban jelentek meg egy erdélyi szakácskönyvben, ezek kezdetben csak eper és pisztácia ízesítésűek voltak. A 19. században már kávéházak árusították, azonban elég magas áron, így luxuscikknek számított. Hazánkban 1837-ben lehetett kapni a ma is ismert receptúrájú fagylaltot, nevezetesen Fischer Péter belvárosi, Színház téri boltjában, akkor még hideg nyalat néven. Később megjelentek az első fagyigépek, ezeket viszont kézzel kellett hajtaniuk az inasoknak, de sok esetben a fagyira vágyó gyerekek is besegítettek ebbe a folyamatba. A fagyi testvére, a jégkrém csak később, 1923-ban jelent meg az amerikai Harry Burt hatására.


De van még egy fontos hozzátartozója a fagylaltnak, amiről nem szabad megfeledkezni; a tölcsér. Az akkor spanyol tekercsként emlegetett ostyát véletlen alkotta 1903-ban St. Louisban egy fagylaltárus, aki kehely hiányában egy ostyalapot tekert kúp alakba, ennek eredményét pedig ma is láthatjuk a cukrászdákban.


Összességében láthatjuk, hogy milyen apró fejlődésekkel jutottunk el a mai nap fagylaltjához, és már évezredekkel ezelőtt is micsoda élvezeteket nyújtott. Napjainkban is folyamatosan kísérleteznek újabb és újabb ízekkel, így akárhol járunk, nyáron biztosan szembe találkozunk fagyiárusokkal, akik könnyedén el tudnak csábítani minket egy gombóc hideg nyalatra.

Recent Posts

See All